Megnyitás külön ablakban (nyomtatáshoz, emilhez, mentéshez)

OLAJBOGYÓ - AHÁNY, ANNYIFÉLE Több tucatnyi fajta bogyóból sajtolnak olajat világszerte, így maguknak a bogyóknak is számos fajtája kerül - sós lében, ecetben, olajban, vagy szárítással tartósítva - az üzletekbe. A bogyók alakja, mérete a fajtára jellemző, de színük leginkább arról árulkodik, hogy milyen éretten szedték őket. Így a legkorábban betakarított halványzöldtől - az élénkzöldön, a rózsaszínen és a sötétlilán át - a teljesen érett feketéig tart az olívák színskálája. A friss bogyók keserűek, ezért a piacra kerülés előtt különféle módszerekkel kezelik a termést, hogy a kellemetlen ízét elvegyék. Ezek az eljárások bármily' különbözőek is, az eredményük földi halandó számára rendszerint megkülönböztethetetlen. Így csak az érdekesség kedvéért említünk kettőt: a klasszikus "görög módszer" szerint a bogyókat sok-sok hónapig pácolják sós lében, ezzel szemben a "kaliforniai eljárásnál" az idő helyett a nátronlúg dolgozik (sőt, ez nemcsak gyorsabb, hanem ily módon a zöld bogyókból is lehet feketéket előállítani ;-) Talán egy árnyalattal nehezebben "hamisíthatók" a szárított ráncos fekete bogyók, melyeket klasszikusan száraz, sós pácolással nyernek a teljesen érett termésből, ám ezek nem használhatók minden célra, mivel a só íze erősen beléjük ivódik.

Ez a lap a Konyhamester oldala. Gazda:  csomópont.
Kapcsolatfelvétel, technikai információk, copyright: keresse az impresszumban!