Megnyitás külön ablakban (nyomtatáshoz, emilhez, mentéshez)

SÓ, A KÖZÖNSÉGES SOKNEVŰ Bármilyen néven is kerüljön forgalomba, a konyhasó egyszerű nátrium-klorid, s minden fajtája eredetileg a tengerből származik. Ha bányásszák, kősó a neve, ha közvetlenül a vízből párolják tengeri vagy főtt sónak hívják. Az ásvány kristályai rendszerint durvák, valamelyest szennyezettek is (ekkor még ipari sóként emlegetik) ezért csak tisztítás és finomítás (újralepárlás, őrlés) után kerül a konyhába. A finomítás egyik speciális esete a vákuumban való bepárlás, így keletkezik a vákuumos só, amely hófehér, apró szemcsés, továbbá kevéssé nedvszívó, ami miatt nem áll össze.
A só nagy vízfelvevő képessége kifejezetten előny, amikor tartósításra használjuk, de hátrány, hogy emiatt könnyen összetapadnak a szemcséi. A finomított ásványi vagy a tengeri só - a könnyebb oldékonysága és kezelhetősége miatt - jobb az asztali ízesítéshez, a hideg ételekhez, illetve a sütéshez, de konzerválásra, pácolásra, főzéshez tökéletesen megfelel a durvább kősó is.
Forgalmaznak dúsított, illetve ízesített sókat is. A jódozott sót kálium-jodiddal dúsítják, ami a normális pajzsmirigyműködéshez szükséges jódot hivatott pótolni azokon a területeken, ahol jódszegény az ivóvíz. A fűszersók "újkori" élelmiszeripari divattermékek: van a piacon egyebek mellett zellerrel, fokhagymával, illetve vöröshagymával ízesített nátrium-klorid is...
Mifelénk szintén újdonság, s kifejezetten egészségvédelmi szempontból nevezetes az úgynevezett nátriumszegény só, amely az érrendszer nátriumterhelésének csökkentésében segíthet. 
A húsiparban használnak egy pác-sónak nevezett keveréket is, ami a nátrium-klorid mellett nátrium-nitritet, illetve kálium-nitrátot is tartalmaz.

Ez a lap a Konyhamester oldala. Gazda:  csomópont.
Kapcsolatfelvétel, technikai információk, copyright: keresse az impresszumban!