Megnyitás külön ablakban (nyomtatáshoz, emilhez, mentéshez)

Diszkosz használata

Diszkosz sütéshez, pároláshozMIT IS TUD A HOGYISHÍVJÁK? A mainapság diszkoszként emlegetett vasból készült sütőalkalmatosságot Erdei Ferenc a "népi ínyesmesterség"-ről szóló munkájában még –számtalan tájnevét helyettesítendő – egyszerűen "tok"-nak nevezte, s mint az erdei és mezei munkások hagyományos pároló edényét említette. Egykori népszerűségét annak köszönhette, hogy amíg az emberek végezték a dolgukat, a parázsba temetett sütőben magától elkészült, s nagyon puhára párolódott az ételük. A diszkosz – zsanérral kapcsolódó és zárral szorosan összefogott – két fémhéja között lényegében minden húsos-zöldséges étel elkészíthető, aminek nem a hosszú lé a lényege.
Maga az edény pedig használható szabad tüzek parazsában, kandallóban, sőt akár a konyhai sütőkben is.


CSAK NYUGODTAN, ÓVATOSAN! A diszkosz legnagyobb értéke a lényegében légmentes záródás, ezért az edényt óvni kell a deformálódástól, leejtéstől. Mivel a tűzből jövő vas nagyon meleg tud lenni, a biztonságos mozgatásához elkel a kesztyű, a fogó, esetleg lapát, de legfőképp a türelem. Ha a diszkosz nagyon jól záródott, akkor kinyitásakor még gőz is kicsaphat, ezért is célszerű a felnyitása előtt pihentetni 4-5 percet.
Az étel elkészültéről ugyan csak a kinyitással és kóstolással lehet meggyőződni, de nem kell kapkodni: e sütő talán legnagyobb erénye, hogy nem kíván folytonos felügyeletet, magára lehet hagyni. Ha a minimálisan szükségesnél hosszabban van a tűzben, az sem nagy baj: ha jól záródik, az étel nem tud kiszáradni, legfeljebb a puhánál is puhábbra párolódik.
Az elégséges sütési idő függ a diszkosz méretétől (és a tűz/parázs minőségétől), de átlagos körülmények között egy 2-4 személyes toknál nagyjából 1-1,5 órával számolhatunk. Az edény elhelyezésekor a tetejére is húzhatunk parazsat, ezzel valamicskét gyorsíthatjuk a párolódást.


KI MINT VETI DISZKOSZÁT... A receptek legtöbbje a sütnivaló összeállításának első lépéseként az edény alsó felének kizsírozását, vagy szalonnacsíkokkal való beborítását javasolja. Ezek nem haszontalanok, de érdemes még ez előtt alufóliával kibélelni a sütő alját (ez sokat könnyít a majdani tisztításon). Erre azután jöhetnek a húsok, zöldségek, fűszerek, akár több rétegben is. Mivel a diszkosz tartalma menet közben nem keveredik, ezért már az összeállításnál ügyelni kell az ízesítők egyenletes elosztására: így például rétegenként sózunk, borsozunk... Nem baj, ha a hozzávalók halma kidomborodik az edény alsó részéből, csak a tetejét rá lehessen csukni. Mivel az alapanyagok zárt térben párolódnak, így a főzéshez jóval kevesebb hozzáadott folyadék kell, mint egy szokványos edénynél. (Legtöbbször elég a húsok és zöldségek saját nedvességtartalma is.)


BEAVATÁS, TISZTÍTÁS, KARBANTARTÁS A vasból készült edények belső felületén a használat során alakul ki az a „zsírteflon” védőréteg, amitől könnyű a kezelésük. Ezért az új diszkoszokat (pont ahogy a vasbográcsokat) az első használatuk előtt még be kell avatni. Ennek szokásos menete a következő: tisztára mossák – szárazra törlik – a belsejét vékonyan kikenik zsiradékkal – sütőhőmérsékletre hevítik (ez alatt az „ráég” a belső felületére) – hagyják kihűlni – szárazon kitörlik a belsejét (ezzel eltávolítják a maradék zsiradékot), s az edény már használható. A főzések utáni tisztítás – homokkal, acélsúrolóval, illetve a szokásos mosogatószerekkel – már nem bántja a kialakult „zsírteflont”. (Egy-egy különösen agresszív takarítás, például alapos trisós kifőzés után azonban megint szükség lehet egy beavatásra.)
A diszkoszon – mint minden vasból készült edényen – megjelenhetnek rozsdafoltok, amit a helyes tárolással lehet elkerülni. Eszerint a sütőt egy olajos ronggyal átdörzsölve vagy vékonyan lezsírozva tesszük el, s a használat előtt szárazra töröljük.

Ez a lap a Konyhamester oldala. Gazda:  csomópont.
Kapcsolatfelvétel, technikai információk, copyright: keresse az impresszumban!