Megnyitás külön ablakban (nyomtatáshoz, emilhez, mentéshez)

Kukorica főzése

KLASSZIKUSAN, BŐ LÉBEN Csöves főzésre csak friss csemege kukoricát használunk. (Annak szemeiben még sok a nedvesség, s erős nyomásra fehér, tejszerű nedvet lehet belőlük kipréselni.) A csövekről a legkülső leveleket lehúzzuk és eldobjuk, a többi (zsengébb és tiszta) takarólevelet ugyancsak lehúzzuk, de félretesszük. (A csövek „haját” leszedjük és eldobjuk.) A csuhé felét lerakjuk egy nagy edény aljába, arra helyezzük el a kukoricát, majd a tetejét beborítjuk a maradék levéllel. Felöntjük annyi sós vízzel, amennyi elfedi, majd lassú tűzön főzzük, amíg a kukoricaszemek meg nem puhulnak. (Ha a forrást követően 10-20 perc alatt sem puhul meg, akkor fel kell adni: öreg volt a kukorica, s legfeljebb csak tovább keményedik a további főzés alatt...)

A hagyományos főzést szinte mindenütt így írják le (néhol még kis cukrot is tesznek a lébe), arra azonban nem találtunk teljesen világos magyarázatot, hogy a levelekkel való betakarás mi célt is szolgált? Sokan úgy tudják, hogy a csuhé a vízben a kukorica ízének a gazdagítását szolgálja, illetve a felső takarás mint afféle fedő szolgált a nagy, nyitott főzőedényeken. Egy újabb verzió szerint a levelek szorítják víz alá, az egyébként felszíni úszásra hajlamos csöveket. Aki tud ennél jobb magyarázatot, kérem, ossza meg velünk is! [kj]


GYORSAN, VÍZ NÉLKÜL A csemegekukorica – Benkö Gábor tapasztalata szerint – a saját levében is megpuhítható. Ekkor a csöveken rajtahagyjuk a teljes héjazatot, azzal együtt tesszük mikrohullámú sütőbe, s ott 3-5 perc alatt megpároljuk.

Ez a lap a Konyhamester oldala. Gazda:  csomópont.
Kapcsolatfelvétel, technikai információk, copyright: keresse az impresszumban!