| A Fejér megyei Válon 2000-től tavaszonta
népünnepéllyel köszöntötték a bodza virágzását. Amikor a váliak pártfogásukba vették ezt a hazánkban őshonos növényt, a
paraszti háztartások egyik tradicionális nyersanyagát rehabilitálták. A népi
gyógyászatban a bodza virágát, bogyóját, levelét, kérgét, majd oly gyakran
alkalmazták, mint a kamillát. S a konyhában, illetve az asztalon is igen sokféle
formában tűnt fel: készült belőle lekvár, tea, befőtt, bor vagy éppen pálinka
(pld. a nevezetes Sambuca). De hasonlóan alkalmas szörpök, nektárok és fagylaltok
alapanyagának is.
A hazánkban honos három fajta, az erősebb (gyógyító)
hatóanyagokat tartalmazó, de kevésbé ízletes gyalogbodza, az északon
itt-ott fellelhető fürtös bodza, és az ízes-illatos fekete bodza
közül a váliak az utóbbit fogták iparszerű termesztésbe. Ez az a fajta, aminek
májusban nyíló virágát és augusztusban érő bogyóit még ma is sokfelé
feldolgozzák a háztartásokban.
Ízelítő
Csizmadia György kertészmérnök, a váli bodzaünnep
egyik fő szervezője elsősorban a következő recepteket ajánlja otthoni
kipróbálásra:
|
